árpa A: 950 k. ἀρπαδἠ [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 7); 1037/ arpas [sz.] [hn.]; Arpas [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 207137, Dl. 200953); 1086 Arpas [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 251); 1329/ arpalyreukuruel (Györffy: ÁMTF. 1: 298); 1862 arpa (CzF.); nyj. orpa (MTsz.) J: 1 950 k. ? ’egy fajta gabona(növény) | Gerste’ # (↑), 1086 ’ua.’ (↑); 2 1577 k. ’a szemhéj daganatos gyulladása | Gerstenkorn 〈am Auge〉’ (OrvK. 80)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Ujg. arpa; CC. arpa; csuv. u̬rpa, orpa; stb.: ’árpa’. A török szó átkerült a mongolba és a mandzsuba is. Ezekbe a nyelvekbe feltehetőleg egy indoeurópai nyelvből való átvétellel került. ⌂ Kései adatokban szó eleji labiális a is előfordul. A 2. jelentés a lat. (tud.) hordeolum ’árpa a szemhéjon’ hatására utal; vö. még or. ячмeнь; tat. arpa; stb.: ’árpa; árpa a szemhéjon’.
☞ Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; Doerfer: TE. 2: 24; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.