ármás × A: 1572 Armassunkat (RMNy. 3/2: 93); 1572 Armás (SzT.); 1613 ármások [?✐] (MNy. 67: 436) J: ‹fn› 1 1572 ’a román vajda udvarának főtisztviselője | Oberbeamter am rumänischen Woiwodenhof’ (↑); 2 1613 ’poroszló, törvényszolga; hajdú | Häscher; Heiduck’ (↑); 3 1657 ’rabló, haramia, kizsákmányoló rabló | Räuber, Freibeuter’ (Tudtár 1835: 52) | ‹mn› 1792 ’csintalan | mutwillig’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. armaş ’fegyveres ember; ítéletvégrehajtó; községi szolga’ [< rom. armă ’fegyver’ (lat. arma ’ua.’)]. ⌂ Erdélyi nyelvjárási szó.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ almárium