által A: 1258 altalparlac [hn.] (OklSz.); 1372 u./ Aſiſia altal (JókK. 3); 1456 k. atal (SermDom. 1: 477); 1500 k. attala (MNy. 7: 198); 1577 altol ut (KolGl.); nyj. áte, áté, áti, átul (MTsz.); átë (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1258 ? ’keresztül; át | über; durch’ # (↑), 1348 ’ua.’ (OklSz.) | ‹mn› 1258 ? ’egyenes; rövid | gerade; kurz’ (↑), 1508 ’ua.’ (DöbrK. 8) | ‹névutó› 1 1372 u./ ’át | durch’ # (↑); 2 1562 ’vmi segítségével, útján | von, vermittelst’ (SzT.) Sz: általános 1796 általános ‹mn› ’teljes, tökéletes | absolut’ (Szily: NyÚSz.); 1803 ’vminek az egészére, vmely csoport minden tagjára vonatkozó, érvényes | allgemein’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1836 általányost ‹fn› ’minden(ki)re vonatkozó, minden(ki)re érvényes dolog, jelenség | das absolute Ding’ (NSz.) | általánosít 1831 Általánosítani [sz.] (Szily: NyÚSz.) R: általában 1470 altaliaba (SermDom. 2: 719) | általán 1527 atalan foghwa (ÉrdyK. 606)

át A: 1519 alth (LányiK. 162); 1784 át-út (Baróti Szabó: KisdedSz. 9) J: ‹névutó› 1519 ’keresztül | durch 〈als Postposition〉’ # (↑) | ‹hsz› 1693–1694 ’keresztül | durch 〈als Bestimmungswort〉’ # (MonÍrók. 15: 20)

Tisztázatlan viszonyú megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Egy ált alak látszik elsődlegesnek, amelynek a megfelelői a rokon nyelvekben is kimutathatók; vö. vog.  (Szo.) ūltta; osztj.  (J.) uʌti: ’át, keresztül’ [ugor *ᴕltɜ ’ua.’] Az ugor alapszó az u ~ o ~ a névmási tőből -l ablatívuszraggal és lokatívuszraggal keletkezett. Azt, hogy a magyar át az ősi ált határozószó folytatása-e vagy – a kronológia alapján – egy későbbi szórövidülés az által-ból, nem lehet eldönteni. Az által az ált-ból egy további ablatívuszraggal keletkezett, már önálló magyar nyelvi fejlődés eredményeképpen. Ma az által főleg elvont jelentésben érvényes, az át konkrét jelentésben. – Az által, általános származékszava az általán  (↑) alakból keletkezett.  ⌘  Az átalány ’az abszolút; átalánydíj’  (1816: Nszt.) a nyelvújításkor az általános szóból jött létre elvonással.

☞ EtSz. át a.; Klemm: TMondt. 253; MNy. 50: 318; MSzFE.; TESz. át a. is, átalány a.; EWUng.→ általvető, átlag, átló, egy-UN UEW. № 656