állítmány A: 1772 állitomány (Nszt.); 1792 állítmány (Baróti Szabó: KisdedSz. Állatom a.) J: 1 1772 ’állítás, kijelentés; tétel | Behauptung; Lehrsatz’ (↑); 2 1792 ’létrehozás | Herstellen’ (↑); 3 1822 e. ’a mondat központi szerepű, igei természetű mondatrésze | Prädikat 〈Schprachwissenschaft〉’ # (Nszt.); 4 1826 ’az a képzet, fogalom, ill. ezek neve, amelyet egy állításban, kijelentésben, ítéletben egy másik képzetre, fogalomra stb. vonatkoztatunk 〈logikában, filozófiában〉 | Prädikat 〈Logik, Philosophie〉’ (Szily: NyÚSz.)

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  Az állít ’kimond, állít, kijelent’ (→áll¹) igéből keletkezett a -mány névszóképzővel; vö. adomány (→ad), rakomány (→rak) stb. A 3. és 4. jelentés kialakulásához vö. lat. praedicatum ’állítmány’ : praedicare ’kijelent, állít’.  ⊚  A 3., ill. 4. jelentés nyelvtani, ill. filozófiai szakszó.  ⌘  Nyelvújítási származékszó.

☞ TESz.; EWUng.→ áll¹