állkapca × A: 1550 k. all kapcza (KolGl.); 1577 k. Aalkapczaban (OrvK. 48); 1815/ álkaptáit (NSz.); nyj. álkapc (Nyatl. állkapocs a.) J: ’állkapocs | Kinnlade’ – De vö. 1527 ala kapczayan ’ua.’ (ÉrdyK. 402)
Összetett szó. | ⌂ Az →áll² + →kapca ’(ló)pata’ jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. A megnevezés az állkapocs és a (ló)pata alakbeli hasonlóságára utalhat. ∼ A (R.) álla kapcája (↑) ugyanezen tagokból keletkezett E/3. birtokos személyjellel.
☞ MNy. 40: 369; Kniezsa: SzlJsz. 250; TESz.; EWUng.→ áll², kapca