állam A: 1836 Állam (Fogarasi: MNZsebsz.); 1847 álami [sz.] (NSz.) J: 1 1836 ’tartósság | Haltbarkeit’ (); 2 1845 ’vmely ország átfogó politikai szervezete | Staat’ # (MNy. 55: 232); 3 1845 ’lényeg | Substanz’ (Szily: NyÚSz.) Sz: állami 1835 állami ’az állam tulajdonában levő | staatseigen’ (Nszt.); 1845 ’lényegi | substantiell’ (Szily: NyÚSz.); 1846 ’az állammal kapcsolatos, rá vonatkozó | staatlich’ (MNy. 55: 232) | államosít 1869 államositásával [sz.] (PNapló 1869. júl. 29.: [1])

Latin mintájú képzett tükörszó. |  ≡  Vö. lat. status ’állás; állapot’, (k.) ’állam’, (h.) ’kar, rend ‹a rendiségben›’ [< lat. stare ’áll’].  ⌂  A magyarban az →áll¹ ige -m névszóképzős származéka; vö. hajlam (→hajt¹), szólam (→szó) stb. Az ’ország’ jelentésben korábban az ugyancsak a latin mintájára megalkotott álladalom(1786: Nszt.) volt használatban.  ⌘  Nyelvújítási szó.  ⚠  Téves az a magyarázat, amely szerint az államlós ’tartós, folytonos, állandó’  (1792: Szily: NyÚSz. Álladalom a.), államos ’ua.’  (1836: Fogarasi: MNZsebsz.) szavakból való elvonás eredménye lenne.

TESz.; EWUng. áll¹, jog-