áll² A: 1405 k. al (SchlSzj. 337.); 1536 alladat (Pesti: Fab. 63a) J: ’az arcnak a száj alatt levő, kerekded része | Kinn’ # Sz: állazó 1538 allaʒo ’〈lovaknál a kantár részeként〉 szájszíj; állszíj 〈sisakon〉 | Kinnkette’ (Pesti: Nomenclatura C2)
Örökség a finnugor korból, megfelelői azonban vitatottak. | 1 ≡ Vö. Osztj. (V.) ŏŋəl ’állkapocs’; votj. (Sz.) aŋles ’pofacsont, állkapocs’; cser. (KH.) oŋγǝ̑aš ’alsó állkapocs, áll’ [fgr. *oŋlɜ, *oŋɜ-lɜ ’állkapocs’]. ⌂ A magánhangzó hosszúsága a magyarban a nazális hangnak az előtte lévő egybeolvadásával magyarázható. Így ment végbe egy fgr. *ŋl > m. ll hasonulás. 2 ≡ Vö. Vog. (T.) okľć ’állkapocs’; md. (E.) ulo, (M.) ula ’áll’; lp. (norv.) oalol ’alsó állkapocs’ [fgr. *olɜ ’állkapocs’]. ⌂ Eszerint a magyarban egy hangzóközi kettőződés ment végbe.
☞ EtSz.; UngJb. 15: 589; MSzFE.; TESz.; NyK. 81: 355; EWUng.→ állkapca, állkapocsUN UEW. № 664; UEW. № 673