áldomás A: [1200 k.] aldamas, aldumas (An. 16., 22.); 1372 u./ aldomaſban (JókK. 24) J: 1 [1200 k.] ’áldozat | Opfer’ (↑); 2 1310 ’pohárürítés vásárkötéskor | Kauftrunk’ (OklSz.); 3 1372 u./ ’áldás | Segnung’ (↑); 4 1474 ’engedély | Erlaubnis’ (BirkK. 7); 5 1589 ’munkabefejezést, vminek sikerét ünneplő evés-ivás | Gelage’ (SzT.); 6 1835 ’pohárköszöntő | Trinkspruch’ (Kunoss: Gyal. Toast a.); 7 1858 ’búcsúpohár | Abschiedstrunk’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ Az →áld ’(fel)áldoz; jót, áldást kíván’ igéből keletkezett a -más névszóképzővel, amelyben az -m egy ősi mozzanatos képző. Az eredeti jelentése ’vigasság, mulatság, lakoma’ lehetett. Ma jobbára az 5. jelentésben fordul elő. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (N.) àldomāš; szlk. oldomaš; rom. aldămaș; stb.: ’áldomás’.
☞ TESz.; EWUng.→ áld