álca A: 1837 álczája (Nszt.) J: 1 1837 ’〈színlelés, tettetés jelképeként〉 | 〈als Symbol der Heuchelei, Vortäuschung〉’ (↑); 2 1853 ’álarc | Maske’ (Nszt.); 3 1873 ’lárva, báb | Larve 〈Zool〉’ (Nszt.) Sz: álcáz 1848–1849 álcázás [sz.] (Nszt.)
Tudatos szóalkotással keletkezett szóösszevonás eredménye. | ⌂ A (R.) →álorca főnévből jött létre. A szóvég alakulását a →pálca, →tálca stb. analógiás hatása is befolyásolhatta. A 2. jelentés az elsődleges. A 3. jelentéshez vö. még ném. Larve ’álarc; lárva ‹állattani szakszóként is›’. ⌘ Nyelvújítási szó.
☞ TESz.; EWUng.→ álorca