áj² ∆ A: 1055 ? aui [? ɔ: aiu] [hn.] (TA.); 1224/ Peteraya [hn.] (OklSz.); 1362 ? Huzuoi [hn.] (NySz.); 1529–1541 aiaÿt (RMNy. 2/2: 46); 1585 Nyil áy (Cal. 268); 1588 agyaual (MFl.); 1686 ájos [sz.] (OklSz.); 1763 A (NSz.); 1831 álly (Kreszn.) J: 1 1055 ? ’völgy; szakadék | Tal; Schlucht’ (↑), 1224/ ’ua.’ (OklSz.); 2 1364 ’nyílás; köz, hézag | Öffnung; Zwischenraum’ (Wenzel: ÁÚO. 11: 38); 3 1585 ’rovátka; bevágás | Falz; Kerbe’ (↑); 4 1805 ’fék | Zaum’ (NSz.) Sz: ájos 1319 ? Ayasheg [hn.] (OklSz.); 1686 ájos ’megjelölt | angezeichnet’ (↑)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Osztj.  (DN.) oŋ ’száj, torkolat’; zürj.  (Sz.) vom ’száj, nyílás’; votj.  (Sz.) i̮m ’ua.’; ? cser.  (KH.) äŋ ’torkolat’; md.  (E.) onkśtʹ [többes szám], (M.) ovks ’zabla’; lp.  (norv.) vuoŋâs ’kötőfék v. kötél a kutya szájkosarán’; – jur. ńāɁ ’száj’; szelk. āq ’folyótorkolat’; kam. aŋ ’ua.’; stb. [uráli *aŋe ’nyílás, bevágás, mélyedés’].  ≋  Megfelelői: juk. aŋa ’száj’; török aγïz; mong. ang ’nyílás’; tung. amŋa ’száj, torkolat’; stb.  ⌂  Az ősm. *γ (< uráli *ŋ) hangzóközi helyzetben kiesett, és az így keletkezett hiátust j töltötte ki. Az áj alak későbbi nyúlás eredménye.  ∼  Idetartozik az áj² -ók, ill. -óka képzős származéka, az ajók ’szardella’  (1838: Tzs.), ill. ajóka ’ua.’  (1863: SzinháziL. 1863. okt. 25.: [4]). A szardella azért kapta ezt a nevet, mert ennek a tengeri halnak a felső állrésze feltűnően nagy; vö. ajók ’nagy, vastag ajkú’  (1862: CzF.).  ⊚  Az ajóka a kereskedelem ritkán használt szava.

☞ NyK. 67: 325; MSzFE. aj a., áj a.; TESz. aj¹ a., ajóka a. is; EWUng.→ ajak, ajz, oldUN UEW. № 17