ágens ∆ A: 1616 Agense (MNy. 79: 123); 1782 Ágens (Nszt.); 1792/ ágyens (NSz.) J: 1 1616 ? ’követ; képviselő | Gesandter; Vertreter’ (↑), 1632 ’ua.’ (Nyr. 71: 36); 2 1616 ? ’ügyintéző, ügyvezető | Geschäftsleiter’ (↑), 1714 ’ua.’ (MNy. 11: 373); 3 1794 ’titkos ügynök; besúgó | Geheimagent; Polizeispitzel’ (Nszt.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. agens ’ügyvivő; császári megbízott katonai és polgári ügyek felülvizsgálására’, (h.) ’ügynök, ügyvivő’ [< lat. agere ’mozgásba hoz; űz, hajt; tesz, csinál, cselekszik; stb.’; vö. →ágál].  ≋  Megfelelői: ném. Agent; fr. agent; stb.: ’ügynök’.  ⌂  A szó belseji gy-s ejtéshez vö. →angyal, →spongya stb.; a g-s változathoz vö. →evangélium, →kollégium stb. A szóvégi s-hez vö. →delikvens, →evidens stb.  ∼  Azonos etimonra megy vissza: ágens ’hatóanyag ‹a kémiában›’  (1873: Nszt.), ’a cselekvés végzője, végrehajtója ‹a nyelvészetben›’  (1972: ÉKsz.); ez a ném. Agens ’hatóanyag; a cselekvés hordozója’ szóból származik latinosított végződéssel.

☞ TESz.; EWUng.→ ágál