ácsingózik × A: 1820 átsinkodzék (TudGyűjt. 1820/8.: 67); 1828 e. Kácsingózni [sz.] (Nszt.); 1833 Átsinkózik [▽]; Átsinkódzik [▽] (Kassai: Gyökerésző 1: 117, 213); 1843 kacsingózzanak (Nszt.); 1888 ácsingózás [sz.] (NSz.) J: 1 1820 ’sóvárog | gierig wünschen’ (↑); 2 1877 ’áll(dogál), ácsorog | herumlungern’ (Nszt.); 3 1888 ’bámészkodik | gaffen’ (↑)
ácsing × A: 1894 kácsing (Nyr. 23: 286); 1916 ácsing (Nyr. 45: 42) J: ’sóvárog | gierig wünschen’
A szócsalád alapja, az ácsing onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Töve megegyezik az →á-val, valamint az →ácsorog tövével. Végződése gyakorító képző. A szó belseji cs feltehetőleg az -s gyakorító képzőre vezethető vissza, vö. →ásít.
Az ácsingózik származékszó. | ⌂ Az ácsing gyakorító-visszaható képzős származéka. Ez utóbbi használata az alapszóénál gyakoribbá vált.
☞ MNy. 50: 267; TESz.; EWUng.→ á, ácsorog, ásítUN UEW. № 1181