ábdál × A: 1585 aptalo [sz.] (Cal. 950); 1833 Abdál (Kassai: Gyökerésző 1: 119); 1837 Ábdálni [sz.] (NSz.) J: 1 1585 ’készít; (nagyjából) kifarag | verfertigen; (grob) behauen’ (↑); 2 1833 ’foltoz; helytelenül varr | flicken; schlecht nähen’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. aptare ’illeszt, alkalmaz; készít’ [< lat. aptus ’hozzátett, hozzáillesztett, odaillő’]. ⌂ A magyarban végbement pt > bd páros mássalhangzó-változást valószínűleg a rokon jelentésű szabdal (→szab), vagdal (→vág) analógiás hatása okozta.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.