záp² × A: 1774 sürü Zápúak [sz.] (MNy. 60: 496); 1887 száp (Herman: HalK. 1: 301) J: 1 1774 ’szekéroldal foka, keresztléce, létrafok | Sprosse der Wagenleiter, der Leiter’ (↑); 2 1792 ’kerékküllő | Radspeiche’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 59); 3 1874 ’pecek 〈hajózásban〉 | Knebel, Bolzen 〈in der Schiffahrt〉’ (CzF.); 4 1897 ’gyámfa | Strebeholz’ (MTsz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az ugor korból. | ≡ Vö. vog. (T.) šapə·l ’cölöp, karó rúd, oszlop’, (FK.) sōpəl ’ua., fatönk’ [ugor *sappɜ ’cölöp, karó, rúd, pózna’]. ⌂ A magyarázatnak hangtani és időrendi nehézségei vannak.
☞ FUF. 22: 173; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1841