záp¹ A: 1590 Szap, Zaap (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 74, 205); 1826 El ápúl [sz.] (Kreszn. Ápúl a.) J: ’megromlott, rossz szagú 〈tojás〉 | faul, stinkend 〈Ei〉’ # Sz: zápul [főleg meg~] 1702 meg zápúlnak (NySz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az →áporodik-kal függhet össze, amely azonos jelentéskörhöz tartozik, a két szó egymáshoz való viszonya azonban az etimológia bizonytalanságai miatt nem világos.

TESz.; EWUng. zápfog