zsálya A: [1237–1240] ? Salya [hn.] (PRT. 1: 783); 1395 k. ſaluia (BesztSzj. 350.); 1470 k. ? vad [saya] (Gl.); 1510 salyat (MargL. 216); 1520 k. Sallÿa (MNy. 11: 134); 1540 k. sala (MNy. 11: 132); 1578 sállya (NySz.); 1595 Zalya (Ver. 93.); 1708 'Zállya (Pápai Páriz: Dict.); 1763 Zalva, Zalyva (NSz.); 1783 'Sálya (NSz.); 1786 'zállát (NSz.); 1791/ zsáját (NSz.) J: ’kakastaréjfű | Salbei (Salvia)’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. salvia ’zsálya’ [vö. lat. salvus ’ép, egészséges’; a megnevezés bizonyosan a növény gyógyerejéből származik]. ≋ Megfelelői: ném. Salbei; ol. salvia; stb.: ’zsálya’. ⌂ A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö. →salétrom stb. A szó eleji zs a magyarban keletkezhetett; vö. →zsinagóga, →zsinat, →zsöllye. A különböző változatok a szó belseji v kiesésével, továbbá kettőződéssel, ill. elhasonulással keletkeztek. ⌂⇒ A magyarból: rom. jale ’zsálya; egy fajta, ehhez hasonló növény’.
☞ TESz.; EWUng.→ salagvárda, szolid