zsibong A: 1536 ? ſÿbogak (Pesti: Fab. 62); 1594 sibongas [sz.] (MNy. 42: 78); 1616 sibogni [sz.] (NySz.); 1749 'sibbong (NSz.); 1774 zsibongásunkat [sz.] (NSz.); 1784 'zibogás [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 74); 1788–1789 zsibeg (NSz.); nyj. sibong (MTsz.) J: 1 1536 ? ’susog, pusmog; 〈tömeg〉 zajong, lármázik | summen, wispeln; lärmen’ (↑), 1607 ’ua.’ (MNy. 61: 491); 2 1653 ? ’hemzseg, nyüzsög | wimmeln’ (NySz.), 1753/ ’ua.’ (NSz.); 3 1822 ’sajog; bizsereg, zsibbad | brennend schmerzen; gefühllos werden’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A tő végső soron a →zsibbad szócsaládjának tövével lehetett azonos. A szó a →zsivaj és feltehetőleg a →csipog tövével függ össze. A végződés -g gyakorító képző. A szó belseji n inetimologikus. A 2. jelentés metonímia. A 3. jelentés a →zsibbad hatását tükrözi.