zsandár ∆ A: 1715 Sandarn (MNy. 79: 505); 1851 Zsandár tiszt (MNy. 66: 107); 1852 zsándárok (MNy. 66: 107); nyj. zsëndárok, zsondár (ÚMTsz.) J: 1 1715 ’nehézfegyverzetű lovas katona | schwerer Reiter’ (↑); 2 1851 ’(osztrák) csendőr | (österreichischer) Gendarm’ (↑)
Német jövevényszó. | ≡ Ném., (au.) Gendarm, (N.) schandarm, schandâr: ’rendőr’, (R.) ’fegyveres rendőr; fegyveres lovas’ [< fr. gendarme ’fegyveres rendőr; rendőr’]. ≋ Megfelelői: szbhv. žandarm, (N.) žandar; cseh (R.) žandarm, (N.) žandár; stb.: ’csendőr, csendőr’. ⌂ Az osztrák katonai-közigazgatási nyelvből került a magyarba. Az ár végződés a →bognár, →kalmár stb. végű szavak analógiájára is keletkezhetett.