zomak × A: 1086 Scumoku [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1338 Zumakzeg [hn.] (OklSz. 2. szëg a.); 1395 k. ʒomak (BesztSzj. 1104.); 1529 e. zomok kegioa (VirgK. 53v) J: ‹fn› 1086 ? ’egy fajta (rövid, vaskos testű) kígyó | (haupts. kurze, dicke) Schlange’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1086 ? ’zömök, köpcös, tömzsi | untersetzt, gedrungen’ (↑), 1566 ’ua.’ (NySz.)

Szláv jövevényszó, esetleg a déli szlávból. |  ≡  Blg. смок ’egy fajta kígyó’; szbhv. smuk ’ua.’; szln.  (N.), (R.) smòk ’sárkány’; – cseh smok, zmok ’ua.; nagy kígyó’; stb. [? < szláv *smyk- ’siklik, csúszik’].  ⌂  A szó eleji sz > z hangváltozás valószínűleg a 16. sz.-ban ment végbe. A melléknévi jelentés a zomokkígyó ’egy fajta kígyó’  (1513: NagyszK. 244) közvetítésével kelethezhetett, mivel a tagok eredetileg tautologikus viszonya jelzőssé vált. – A nyelvjárásokban ma csak a melléknévi jelentés él, a főnévi jelentés korábban leginkább mesékben fordul elő.

☞ Nyr. 37: 117; Kniezsa: SzlJsz. 572; AEthn. 20: 87; TESz.; EWUng.→ zömök