zokog A: 1456 k. ʒokogaſokal [sz.] (SermDom. 2: 90); 1575 zockogot volna (Heltai: Krón. 40b); 1575/ ʃʒokogua [sz.] (Assz. C1b); 1840 zakog (MTsz.) J: 1 1456 k. ’lelki fájdalmában hevesen, rázkódva, hangosan sír | schluchzen’ # (↑); 2 1840 ’botorkál, botl(adoz)ik, döcög | holpern’ (↑)
zokkan × A: 1512 k. zohkantok [? ɔ: zokkantak] [sz.] (WeszprK. 53r); 1840 zakkan (MTsz.); 1876 zokkan (NSz.) J: 1 1512 k. ’földhöz v. vmi keményhez hozzáütődik, hozzáverődik | sich anschlagend zu Boden od. an etw Hartes stürzen’ (↑); 2 1840 ’botorkál, botl(adoz)ik, meglök, odaüt | holpern, anstoßen’ (↑); 3 1876 ’megrándul, összerándul | zucken’ (↑)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A tő a →zakatol tövével és a palatoveláris párhuzamosság alapján a →zökken szócsaládjának tövével függ össze. A szóvég gyakorító és mozzanatos képző. A zokog jelentéseinek egymással való metonimikus viszonyaihoz vö. zökög (→zökken).