zilál A: 1792 el ... szilálva [sz.] (NSz.); 1844 össze-visszazilált (NSz.) J: 1 [főleg igekötővel] 1792 ’szétszór, szétoszlat | zerstreuen, versprengen’ (↑); 2 1844 ’összekuszál, összezavar; összeborzol | verwirren; zerzausen’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A →szil¹ ’hasít’ igéből keletkezett -l gyakorító képzővel és jelentésbővüléssel; vö. dobál (→dob¹), ugrál (→ugrik) stb. A szó eleji sz > z zöngésedéshez vö. →zarándok, →zug stb. Az 1. jelentéshez vö. még →hasad, hasít. A 2. jelentés metonímia.
☞ TESz.; EWUng.→ szil¹