zaklat A: 1592 zaklatták [?✐] (NySz.) J: ’minduntalan zavar, háborgat | belästigen’
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a →zakatol-éval azonos. A szóvég -lat gyakorító-műveltető képző; vö. caplat (→cappolódik), vizslat (→vizsla) stb. – A zakurál ’terhel, zaklat, háborgat; sürget, követel; űz, hajt; könyörög, esedezik’ ( (1745 k.: MNy. 75: 382) nyelvjárási szó játszi szóalkotással keletkezett a zaklat alapján. ⚠ A zaklat németből való származtatása téves.
☞ MNy. 69: 348; TESz. zakurál a. is; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ zakatol