zaj¹ ‹nsz› A: 1416 u./¹ Zay (BécsiK. 195) J: 1 1416 u./¹ ’zajongás, lármázás; zúgolódás | Murren; Unruhe, Aufruhr’ (↑); 2 1416 u./² ’lárma | Lärm’ # (MünchK. 40va); 3 1604 ’zörej | Geräusch’ (Szenczi Molnár: Dict.) Sz: zajos 1454 Zayos [szn.] (OklSz.); 1519 zayoſak ’részeg | betrunken’ (JordK. 710); 1604 ’lármával, zajjal teli, azt okozó | geräuschvoll’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1664 ’hangos, lármás | lärmig’ (MNy. 2: 165) | zajtalan 1828 zajtalanúl [sz.] (Aurora 201); 1833 zajtalanabb (NSz.)

zaj ‹ige› † A: 1416 u./¹ Zaiognak [sz.] (BécsiK. 249); 1560 zajának (RMKT. 5: 250); 1585 Szaygok [sz.] (Cal. 717 [ɔ: 718]) J: ’lármázik, zajt csap, dörömböl, zörög | lärmen, rummeln’ Sz: zajong 1416 u./¹ Zaiognac (BécsiK. 249) | zajgás 1416 u./¹ zaigaſoc (BécsiK. 74) | zajgódik 1470 ʒaÿgodÿatok ’zúgolódik, morog | murren’ (SermDom. 2: 568) | zajgódás 1470 ʒaÿgodas ’zúgolódás, morgás; hír(esztelés) | Murren; Gerücht’ (SermDom. 2: 43) | zajdul [meg~, fel~] 1561 meg zajdolásnak ’lármázik, zajt csap, dörömböl, zörög | lärmen; rummeln’ (KárOkl. 3: 329)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.), (K.) so̰j ’hang, kiáltás, lárma, zaj’; osztj.  (V.) sö̆j ’hang, beszédhang, zörej, nesz’; ? cser.  (KH.) šakte- ’játszik ‹hangszeren›; hangzik, hallatszik, szól vhogyan, zeng, hangot ad’; finn soi- ’cseng, hangzik, hallatszik, szól vhogyan; énekel ‹madár›, dürög ‹vad›’; lp.  (norv.) čuoggjâ- ’hallatszik, hangzik, visszhangzik; kelepel; cseng, kong’ [fgr. *śoje ’hang, hangzás, hangszín; hangzik, hallatszik, szól vhogyan’; onomatopoetikus eredetű].  ⌂  A szó onomatopoetikus természete is megőrződött; az ige azonban már régebb óta tovább élt különböző származékszavakban (pl. gyakorító képzővel, kezdő-gyakorító képzővel), de az ige maga elavult. A szó eredeti változata a szaj lehetett; a sz > z zöngésedéshez vö. →zug.

☞ Paasonen: Beitr. 221; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ zaj²UN UEW. № 970