vöcsök [4] A: 1519 vó̗czó̗kó̗th (JordK. 95); 1590 Vetsek (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 77); 1795 k. vitsek (NSz.); 1801 Vetseg (NSz.); 1874 vöcsköt (CzF.) J: ’hosszú nyakú, úszóhártyás lábú tavi madár | Lappentaucher (Podicipitiformes)’
Valószínűleg örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (R.) u̯asse ’kacsa’; osztj. (V.) wäsəγ ’ua.’; zürj. (Ud.) ve̮ź ’fütyülő réce’; ? votj. (R.) vaťi, vaći ’kacsa’; észt vais, väis ’cigányréce, bukóréce’; ? lp. (K.) vāǯ-lointe ’tengeri madár’ (lointe ’madár’) [feltehetőleg fgr. *ßaćɜ ’egy fajta kacsa’]. ⌂ A szó belseji magánhangzó hangtanához vö. →mese, →vessző stb. A szó belseji cs-hez vö. →facsar, →öcs stb. A végződés -k névszóképző; vö. →fazék, →lélek stb.
☞ FUF. 19: 167; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1106