vércse A: 1395 k. verche (BesztSzj. 1195.); 1405 k. virche (SchlSzj. 1784.); 1533 Veercze (Murm. 1055.); nyj. Vercseszőrű (MTsz.); vírcsa (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1395 k. ’galamb nagyságú, vöröses hátú ragadozó madár | Turmfalke (Falco tinnunculus)’ # (↑) | ‹mn› 1441 ? ’vöröses színű 〈főleg ló, ló szőre〉 | rötlich 〈bes. Pferd〉’ (MNy. 26: 410), 1591 ’ua.’ (MNy. 8: 306)
Származékszó. | ⌂ A →vér szóból keletkezett -cse kicsinyítő képzővel; vö. gyermekcse (→gyermek), tócsa (→tó) stb. A megnevezés a madár tollazatának vöröses foltjaira utalhat. A melléknévi jelentéshez vö. vércseszínű ’vöröses ‹ló›’ (1585: Cal. 122); az összetétel előtagja a vér vörös színére utal és nem a madárral való hasonlóságon alapul. – Ugyanilyen felépítésű, de a szótól függetlenül keletkezett: (N.) vörcse ’pattanás’.
☞ MNy. 8: 306; Balassa-Eml. 28; TESz.; EWUng.→ vér