vér A: 1138/ ? vír [szn.] (MNy. 32: 203), de vö. →vörös; 1211 ? Weruss [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. közepe/ werud, wırud (ÓMS.); 1372 u./ vÿer (JókK. 68); 1416 u./¹ vėr (BécsiK. 179) J: 1 13. sz. közepe/ ’az ember és a gerinces állatok ereiben keringő, a sejtek táplálását és anyagcseréjét végző piros színű nedv, ill. a rovarok, férgek, gerinctelenek szervezetében ehhez hasonló sárgás nedv | Blut’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’származás; származáson alapuló fajta | Abstammung; Blutsverwandte(r)’ (BécsiK. 28); 3 [jelzői értékben is] 1642 ’piros | Rot-’ (MNy. 78: 384); 4 1644 ’vérhas | Dysenterie’ (MHH. 24: 224) Sz: véres 1211 ? [szn.] (↑); 1372 u./ vereſekualanak ‹mn› (JókK. 103); 1405 k. ? ’véreshurka | Blutwurst’ (SchlSzj. 1946.); 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 3232.) | véresít 1372 u./ meg vereſeÿte (JókK. 68) | véresül 1372 u./ meguereſewlt (JókK. 69) | vérez 1513 meg weeroͤzted (CzechK. 72) | vérme 1548 uermeuel ’állati vérből készült étel | Speise aus tierischem Blut’ (OklSz.) | vérmes 1585 Vérmoͤs ’véres, vérrel készített 〈étel〉 | mit Blut bereitet 〈Speise〉’ (Cal. 168); 1792 ’bővérű, heves természetű | sanguinisch’ (NSz.) | vérengző 1751 k. Vérengző (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (P.) wǖr; osztj.  (V.), (DN.) wĕr; zürj.  (Sz.), (P.), (KP.) vir; votj.  (Sz.) vur; cser.  (KH.) wər; md.  (E.) veŕ, (M.) ver; finn veri; lp.  (norv.) vârrâ: ’vér’ [fgr. *ßire ’ua.’].  ⌂  A véres származékszó az eredeti veres változatból keletkezett a rag nélküli alapszó hatására. A vérme és vérmes származékszavak -m kicsinyítő képzőjéhez vö. →alom, →tetem stb. A szó színre utaló szerepéhez vö. →vércse, →vörhenyő, →vörös; vö. még vog.  (Szo.) wiyr ’piros, vörös’, (AK.) wärtmət- ’kipirul, pirkad ‹égbolt›’; finn verevä ’véres; piros, vörös’; stb.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ bak-, bikavér, fél-, fivér-, hidegvérű, kék-, nővér, telivér, testvér, vér-¹, vér-², vércse, vörhenyő, vörösUN UEW. № 1152