véd A: 1462 k. vegh [d-j] (MNy. 14: 136); 1660 videlmez [sz.] (NySz.); 1787 véteni [sz.] (NSz.); nyj. megvít (MTsz.) J: 1 1462 k. ’óv, őriz | verteidigen, (be)schützen’ # (); 2 1668 ’〈vmely álláspontot〉 ellenérvekkel szemben támogat, erősít; 〈vitában, perben〉 vkinek az ügyét, érdekét képviseli | vertreten 〈Meinung〉; für jmdn od. etw eintreten’ # (NySz.) Sz: védelem 1513 wedelmez [felszólító módban] [sz.] (CzechK. 189) | védelmez 1513 [felszólító módban] (CzechK. 189) | védtelen 1794 védetlen (Szily: NyÚSz.) | védenc 1815 Védencz (Szily: NyÚSz.) | védnök 1834 Védnök (Kunoss: Szóf. 74) | védekezik 1842 védekezett (Regélő 1842. febr. 5.: 88)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (Ni.) wat-, (Kaz.) want- ’megnéz, ránéz’; zürj.  (Sz.), (Lu.) vidli̮ ’néz, megszemlél; megtapint, megtapogat; megvizsgál, tesztel ‹ételt›’ [fgr. *ßäntɜ- ’lát, megnéz’].  ⌂  A szó belseji *nt > m. d hangváltozáshoz vö. →fed, →köd stb. A ’lát’ : ’megóv, véd’ jelentéstani viszonyhoz vö. →vigyáz; vö. még votj. utʹ- ’megnéz, megszemlél; vigyáz, odafigyel’ : ’óv, őriz, megvéd’. – A későbbi származékszavak főleg a nyelvújítás korában keletkeztek.

NyK. 60: 99; TESz.; UEW. 564; EWUng. honvéd, ön-², utó-, ügyvéd, véd-UN UEW. № 1131