vámpír A: 1786 Vampierok (NytudÉrt. 71: 83); 1794 Vampír (NytudÉrt. 71: 83); 1799 Vámpir (NSz.) J: 1 1786 ’a néphiedelem szerint az alvók vérét szívó személy, sírjából hazajáró szellem; kegyetlen, könyörtelen kizsákmányoló személy | blutsaugendes Nachtgespenst; gnadenloser Ausbeuter’ (↑); 2 1794 ’egy fajta denevér | Art Fledermaus’ (NytudÉrt. 71: 83); 3 1882 ’démoni nő | Vamp’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Vampir; ang. vampire; fr. vampire; szbhv. vampir, (N.) upir; stb.: ’vérszívó lény; egy fajta denevér’. A szerbhorvátban keletkezett [valószínűleg szláv eredetű; vö. blg. вапир; or. упырь; stb.: ’vámpír’]. Az irodalmi nyelvből vált elterjedtté. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át.
☞ NytudÉrt. 71: 83; TESz.; EWUng.