vályog A: 1693 vályog (NySz.); 1774 Vájog (MNy. 57: 88); 1784 vályag (Baróti Szabó: KisdedSz. 56); 1795 válog (NSz.); 1798 Válykokból-is (NSz.); 1816 Vállyog (Gyarmathi: Voc.); 1872 Vályugot (NSz.); nyj. vájjuk (MNy. 57: 88); vállog (Nyatl.) J: 1 1693 ’(bél)sár; agyag | Kot; Lehm, Ton(erde)’ (); 2 1774 ’agyagos talaj | Lehmboden’ (); 3 1792 ’égetetlen tégla, vályogtégla | Lehmziegel’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)

Szlovák vagy ukrán jövevényszó. |  ≡  Szlk. váľok, (N.) valek, válek ’agyagtégla, vályogtégla’; ukr. вальок ’nedves agyagrög’, (Kárp.) вальокъ ’agyagtégla, vályogtégla’ [< szláv *val- ’görget, gurít, gurul, fordul ‹tárgyas›; gyúr, dagaszt’]. Vö. még szbhv.  (N.) valjak ’agyagtégla, vályogtégla’; or.  (N.) валькóвый ’szalmával kevert agyagból épített ‹fal›’; stb.  ⌂  Nem kizárt, hogy a szó a szlovákból és az ukránból is bekerült magyarba. Az 1798-as változat a [4]-es tőtípus hatását tükrözi. A szó ma főleg 3. jelentésében használatos. – A (N.) vályog ’sodrófa, nyújtófa’  (1835: TudGyűjt. 2: 33) végső soron ugyanarra az etimonra megy vissza; ez a szlk. válek, válok ’kis henger; sodrófa, nyújtófa’ szóból jött létre.

WeltSlav. 2: 72; MNy. 57: 88; TESz.; EWUng. valcer