váll A: 1372 u./ vallat (JókK. 88); 1395 k. engual (BesztSzj. 603.) J: 1 1372 u./ ’az embernek a nyaktól két oldalt a kar tövéig terjedő páros testrésze | Schulter, Schulterstück; Achsel’ # (↑); 2 1395 k. ’a törzs felső részét fedő, blúz- v. mellényféle ruhadarab | Leibchen, Mieder; Schulterstück eines Kleides’ (↑); 3 1416 u./³ ’védelem, oltalom | Schutz’ (AporK. 92) Sz: vállas 1418 Vallas [szn.] (OklSz.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ ? Vog. (AK.), (P.) wojləp ’övszerű szíj a vállon’; finn olka ’váll’; lp. (norv.) oal'ge ’ua.’ [fgr. *ßolka ’váll’]. ⌂ A szó belsejének keletkezéséhez vö. →loll, →toll stb. A 3. jelentéshez vö. még →vállal.
☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ fél-, vállalUN UEW. № 1161