vukli ∆ A: 1789 Bukkliát (MNy. 11: 370); 1794 k./ Vukliját (NSz.) J: ’hajtekercs, göndörített hajfürt | Haarlocke’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) wuckel, (B.) wuckerl: ’hajfürt’ [< fr. boucle ’gyűrű; hullámos hajtincs, hajcsomó; stb’]. ⌂ A szókezdő b-hez vö. →bakter, →bükköny stb. A szóvégi li-hez vö. →cetli, →hecsedli stb. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: buklé ’frottír hatású cérna, fonal; ebből készített szövet’ (1936: MNy. 61: 462); vö. még ném. Bouclé ’ua.’.
☞ TESz.; EWUng.→ boglár