viszon A: 1460 k. vÿʒonkodaſſnalkwl [sz.] (JászGl. 15.); 1527 vyzon ellen (ÉrdyK. 4); 1779 visszonkodás [sz.] (NySz.) J: ‹hsz› 1 1460 k. ’felváltva, váltakozva | abwächselnd’ (); 2 1835 ’vissza | zurück’ (Kunoss: Gyal. Retorsio a.); 3 1835 ’ismét, újra | wieder’ (Kunoss: Gyal. Correpetál a.) | ‹mn› 1768 ’kölcsönös | gegenseitig’ (NSz.) Sz: viszonkodás 1460 k. ’váltás, váltakozás | Abwechslung’ ()

viszontag A: 1460 k. ? wẏʒontagw [...] [sz.] (JászGl. 6.); 1526 vysontagkepen (Zolnai Gy.: Nyelveml. 257); 1527 wyʒhonthad (Heyden: Puerilium 21); 1533 u. viszontak (MonÍrók. 3: 58); 1536 Vÿʒʒontag (Pesti: Fab. 21); 1541 viʃʒhontag (Sylvester: ÚT. 1: 141); 1604 Vizantag (Szenczi Molnár: Dict. Amoebaeus a.) J: ‹hsz› 1 1460 k. ’kölcsönösen | gegenseitig, gegenseits’ (JászGl. 6.); 2 1526 ’hasonlóképpen; viszonzásul | gleicherweise; als Erwiderung’ (); 3 1527 ’vissza | zurück’ (); 4 1531 ? ’ismét | wieder’ (ThewrK. 178), 1553 u. ’ua.’ (MonÍrók. 3: 102); 5 1760 k. ’viszonzásul, válaszul | als Antwort’ (MNy. 53: 521) | ‹ksz› 1536 ’pedig, ellenben | dagegen, aber’ () | ‹mn› 1790 ’kölcsönös | gegenseitig’ (Pais-Eml. 179)

viszont A: 1506 wyzonthwalo (WinklK. 360); 1514 vizzont (LobkK. 81); 1574 viszent (NySz.); 1750 viszant (NSz.) J: ‹hsz› 1 1506 ’kölcsönösen | gegenseitig, gegenseits’ (); 2 1532 ’vissza | zurück’ (TihK. 21); 3 1552 ’hasonlóképpen | gleicherweise’ (RMNy. 2/2: 89); 4 1560 k. ’viszonzásul | als Erwiderung’ (GyöngySzt. 2978.); 5 1560 k. ’ismét | wieder’ (GyöngySzt. 2395.) | ‹ksz› 1514 ’ellenkezőleg, megfordítva; de, pedig | dagegen; aber’ # () | ‹mn› 1775 ’kölcsönös | gegenseitig’ (NSz.)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A kiinduló elem a viszon lehetett. A tő ismeretlen eredetű, esetleg a →viszett, ill. a →vissza szócsaládjának tövével állhat összefüggésben, de a hangrendi különbségek ezt a feltételezést gyengítik. A végződés -n határozórag. A viszont a viszon-ból keletkezett -t határozóraggal, a viszontag a viszont-ból jött létre (határozórag szerepű) -g nyomatékosító elemmel vagy latívuszraggal ; vö. →bezzeg, →innét, szintég (→szintén) stb. Az eredeti jelentés a viszont és a viszontag esetében a határozószói 1. jelentés volt; a melléknévi jelentéshez vö. →közel, →messze stb. A viszon előfordul a viszonellen ’ezzel szemben, azonban’  (1527: ÉrdyK. 4) összetételben is. Az összetett szó utótagja az →ellen.  ∼  Idetartoznak a következő szavak: (R.) viszontan ’? éppúgy, szintén’  (1533: NySz.); (R.) viszonton ’válaszként’  (16. sz.: NySz.); (R.) viszonta ’kölcsönösen’  (1750: NySz.); ezek a viszont-ból keletkeztek.

TESz. viszont a.; EWUng. viszett, viszonoz, viszont-, viszontagság, viszonyol, vissza