viszket A: 1405 k. viʒketh (SchlSzj. 462.) J: 1 1405 k. ’testén kellemetlenül csiklandozó bizsergést érez | jucken’ # (); 2 [szókapcsolatban] 1556 ? ’nyugtalankodik | es zuckt einem’ (NySz.), 1616 ’ua.’ (NySz.) Sz: viszketés 1430 k. viskethes (SchlGl. 2268.) | viszketeg 1435 k. viſceteg ‹fn› ’kiütés | (juckender) Ausschlag’ (SoprSzj. 56.); 1773 ‹mn› ’viszkető | juckend’ (NSz.) | viszketeges 1476 Vyzketegestho [hn.] (OklSz.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő feltehetőleg onomatopoetikus eredetű, az enyhe viszketés utánzására keletkezett; a jelentéséhez vö. →bizserél. A palatoveláris párhuzamosság alapján a →viszolyog tövével és a →fickándozik, →viszkolódik szócsalád töveivel függhet össze. A végződés -ket deverbális igeképző; vö. →reszket.  ∼  Ugyanebből a tőből nyelvjárási szóként: viszked ’viszket; rándul egyet’  (1767: Pápai Páriz–Bod: Dict. Prūrio a.).

TESz.; EWUng. fickándozik, viszkolódik, viszolyog