viszett † A: 1474 ɵ viʒette (BirkK. 6); 1506 remenseegh vizet (WinklK. 168r) J: ‹hsz› [birtokos személyjellel] 1474 ’helyettem, helyetted stb.; nekem, neked stb. | (an)statt meiner, deiner usw.; für mich, dich usw.’ (↑) | ‹névutó› 1506 ’helyett, gyanánt | anstatt, für’ (↑)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű, esetleg a →vissza, ill. a →viszon szócsaládjának tövével állhat összefüggésben, de a hangrendi különbségek ezt a feltételezést gyengítik. A végződés a módhatározói értékű, erdetileg helyhatározó -t (> -tt) rag. A szó már a 16. sz.-ban elavult volt.