virtigli × A: 1869 virtikli (Üstökös 1869. dec. 25.: 451); 1877 virtigli (Nyr. 6: 326) J: ’igazi, valóságos, tényleges | wirklich, tatsächlich’
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném., (au.) wirklich ’tényleges, valós, eredeti’ [< ném. wirken ’dolgozik, tevékenykedik; hatással van’]. ⌂ A magyarban katonai szakszóként honosodott meg. A virtigli alak főleg a szó belseji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. ∼ A (R.) virti ’igazi, valódi, valóságos’ (1864: NSz.) a virtigli szóösszerántásának eredménye lehet.
☞ Kobilarov–Götze: DtLw.; TESz.; EWUng.→ verkli