vinkó A: 1646/ vinkó (NyK. 70: 406) J: ’(rossz, savanyú) bor | (haupts. schlechter, saurer) Wein’
Nyugati szláv, valószínűleg szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. vínko; – cseh vínko; le. winko: ’borocska’ [< szláv *vino ’bor’]. ⌂ A szlovák eredetet mellett szól, hogy a hasonló jelentésű (N.) drapák ’újbor; lőre’ (1861: NyK. 70: 405) és a burcsák ’újbor, murci’ (1889: MTsz.) a szlovákból származnak; vö. szlk. drapák ’egy fajta fogóeszköz; finom dohány’, szlk. burčák ’újbor’. ⊚ A vinkó szónak ma tréfás-pejoratív hangzása van.