vikárius ∆ A: 1372 u./ vikarÿuſa (JókK. 17); 1405 k. vicaris (SchlSzj. 501.); 1527 vykarioſſa (ÉrdyK. 329); 1740 Vikáriusának (NSz.); 1863 Vikáros [szn.] (Kriza [szerk.] Vadr. 385) J: ’helyettes, főleg egyházi hivatalban | Stellvertreter, haupts. im kirchlichen Amt’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. vicarius ’vki helyét elfoglaló’, (h.) ’az egyházi hivatal helyettese’ [< lat. vicarius ’vki vagy vmi helyét elfoglaló vagy kiegészítő’ < lat. vicis ’váltás, csere, változatosság; válasz, viszonzás; oldal, hely; szerep stb.’]. ≋ Megfelelői: ném. Vikar; fr. vicaire; stb.: ’helyettes, vikárius’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. A vikáris változathoz vö. →kalamáris, a vikáros változathoz vö. patikáros (→patika)