vijjog A: 1806 vijjognak (NSz.); 1817 vijjong (NSz.); 1825/ víjjogtak (NSz.); 1826 vijogva [sz.] (NSz.) J: 1 1806 ’〈madár〉 éles hangon rikoltozik | schreien, kreischen 〈Vogel〉’ (↑); 2 1944 ’fülsértő zajt ad 〈sziréna, gránát stb.〉 | ein sausendes Geräusch hervorbringen 〈Sirene, Granate usw.〉’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A ragadozómadarak kiáltását utánzó szó; hasonló hangalakú, onomatopoetikus szóhoz vö. →vihog, →vinnyog, →visít. Az etimológiai összefüggés a vijjog töve és ezeknek a szavaknak a tövei közt nem kizárt, de nem is igazolható. Talán a →vaj², →vív szavakkal való etimológiai összefüggéssel is számolni lehet. A végződés -g gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből mozzanatos képzővel: (R.) vijjan ’hirtelen éles sikító hangot ad ki’ (1864: NSz.).
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 56; EWUng.→ vaj², vihog, vinnyog, visít, vív