vidul A: 1372 u./ meg vÿdoluan [sz.] (JókK. 127); 1456 k. megvidula (SermDom. 2: 12); 1708 Vídúlok (Pápai Páriz: Dict.) J: 1 1372 u./ ’vidámmá válik, vidámodik; megújul | sich erheitern; sich erneuern’ (); 2 1800–1803/ ’kitisztul 〈időjárás〉 | sich aufklären 〈Wetter〉’ (NSz.)

vidám A: 1416 u./³ meg vidameha [sz.] (AporK. 109); 1604 vídam (Szenczi Molnár: Dict. Accínctus a.) J: 1 1416 u./³ ’víg, jókedvű | froh, lustig’ # (); 2 1585 ’élénk, mozgalmas | bewegt, rege’ (Cal. 48) Sz: vidámságos 1456 k. vidamſaghos ’vidám, víg | fröhlich’ (SermDom. 2: 758)

vidít A: 1456 k. megh videÿtÿa (SermDom. 2: 279); 1470 meg videtota (SermDom. 2: 213); 1694 vídítsd (NySz.) J: [ma főleg fel~] ’vidámmá tesz, vidámít | erheitern’

Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszavak egy fiktív tőből. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű és összefügghet a →víg tövével. Az értelmezés szerint a tővégi magánhangzó í lehetett. Az igék ebből a ví- tőből -dít, ill. -dul igeképzővel kelethezhettek. A vidám szóvégének alaktani felépítése bizonytalan. Számolni lehet azzal, hogy az igék a vidám alapján -ul, ill. -ít igeképzőkkel keletkeztek.  ∼  Idetartozik: vidor ’vidám’  (1794: Nyr. 37: 402), ez tudatos szóalkotással jött létre a nyelvújítás korában a →bátor¹ analógiájára.

TESz. vidám a.; EWUng. víg