vetélkedik A: 1372 u./ vetelgednÿ [sz.] (JókK. 93); 1405 k. vetelkede [sz.] (SchlSzj. 2013.); 1533 vetelgoͤdoͤ [sz.] (Murm. 2346.); 1585 vetélkoͤdoͤm [▽] (Cal. 328); 1586 vetoͤlkoͤdni [sz.] (NySz.); 1841 vetélykedni [sz.] (NSz.) J: 1 1372 u./ ’〈tudományosan〉 vitatkozik; veszekedik, viszálykodik | disputieren; sich streiten’ (↑); 2 1490 ’törekszik, erőfeszítést tesz | streben, Anstrengung machen’ (SzalkGl. 21.); 3 1608 ’töpreng | grübeln’ (NySz.); 4 1660–1661/ ’katonai harcot vív, csatázik | kämpfen’ (Zrínyi: MM. 2: 190); 5 1708 ’verseng, rivalizál | wetteifern, rivalisieren’ # (Pápai Páriz: Dict. Aemulus a.); 6 [el~ik] 1796 ’elvetél | abortieren’ (MNy. 6: 83); 7 1803/ ’értékes tulajdonságaiban felér vele | jmdm od. etw gleichkommen’ (I.OK. 253) Sz: vetélkedés 1490 vetelkedissel (MNy. 62: 81)

vetekedik [3] A: 1372 u./ ? vetekeʒeſben [sz.] (JókK. 35–36); 1416 u./¹ vètėkedem [▽]; vèto̗ko̗deſebè [sz.] (BécsiK. 209, 266); 1528 vettegednekvala (SzékK. 359); 1713 veteked (Kis-Viczay: Sel. 240); 1845 vetekszem (NSz.) J: 1 1372 u./ ? ’〈tudományosan〉 vitatkozik; veszekszik, viszálykodik | disputieren; sich streiten’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1529 e. ’verseng, rivalizál | wetteifern, rivalisieren’ # (VirgK. 147); 3 1670–1680 ’értékes tulajdonságaiban felér vele | jmdm od. etw gleichkommen’ # (Thaly: VÉ. 2: 236); 4 1767 ’elfajul, elvetemedik | entarten’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 5 [el~ik] 1863 ’〈seb〉 elmérgesedik | vereitern’ (Kriza [szerk.] Vadr. 523) Sz: vetekeszés, vetekedés 1372 u./ ? (↑); 1416 u./¹ ’〈tudományos〉 vita(tkozás) | Disputieren’ (↑) | vetekedet 1416 u./¹ vètèkedètebè ’viszály, villongás, egyenetlenség; szóvita, szóváltás | Zwist; Wortstreit’ (BécsiK. 264)

Származékszó. |  ⌂  A vetél ’dob’ (→vet), ill. →vet ’dob, helyez’ szavakból keletkezett -kedik gyakorítő képzővel. A megnevezés eredetileg a gondolatok, vélemények felvetésére utalhatott. A jelentésfejlődéshez vö. →vet, →vitat; az ’egymást megtámadják’ : ’felér egy dologgal’ jelentések kapcsolatához vö. vetődik (→vet). További származékszavak ebből az alapszóból más igeképzővel: (R.) veteg ’vitatkozik, veszekszik’ (1456 k. vetegenk ’ua.’  (SermDom. 2: 28)); (R.) vetenik ~ vetönik ’felér vele, megfelel’  (1518 k.: SándK. 33).  ∼  Idetartozik: vetély ’vetélkedés, rivalizálás’  (1776–1821: NSz.), ez tudatos szóalkotás az igék alapján nyelvújítási szóként.  ⌂  A szó ma csak a →vetélytárs összetételben él. – Az 1372 k./ vetekeӡeſben  [sz.]  (↑) adat egy (R.) vetekezik ’vitatkozik, veszekszik’ származékszava is lehet.

☞ TESz.; EWUng.→ vet, vetélytársUN UEW. № 1143