vessző [6] A: 1325 vezeus [sz.] [szn.] (ZichyOkm. 1: 270); 1330 Vesscews [sz.] [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 458); 1363 Wezzeu (OklSz.); 1395 k. ueʒe (BesztSzj. 884.); 1416 u./¹ vèzzèienͨ. (BécsiK. 59); nyj. vesszű (ÚMTsz.) J: 1 1325 ? ’fa, cserje (levágott) ága | Rute, Gerte’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1363 ’mérőpálca | Meßstab’ (↑); 3 1643 ’írásjel, ékezet | Komma, Strich’ # (Comenius: Jan. 159); 4 1787 ’férfi nemi szerve | Penis’ (NSz.) Sz: (meg)vesszőz 1527 meg vezzewzy vala (ÉrdyK. 336)

Valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (P.) wošə ’a háló végéhez erősített két karó’; osztj.  (Vj.) wăsa ’hajórúd’; ? cser.  (R.) waze ’vessző, pálca’; lp.  (norv.) vāǯos ’keresztrúd a halszárító keretén’ [fgr. *ßaćɜ ’vékony, hajlékony ág’]. A magyarázattal kapcsolatban a palatoveláris vokalizmusnak hangtani nehézségei vannak; de vö. →mese, →vejsze stb. A szóvég valószínűleg -ő kicsinyítő képző; vö. →fenyő, →velő stb.

☞ Vir. 1950: 155; NytudÉrt. 58: 171; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ fasz, vesszőfutás, vesszőparipaUN UEW. № 1098