verő-

I  verőmál † A: 1303/ Werewmal [hn.] (OklSz. 2. verő a.); 1334 Wereumal (OklSz. 2. verő a.) J: ’déli fekvésű hegyoldal | Südabhang eines Berges’ | verőfény A: 1312 Verofyn [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 333); 1577 k. vereͦfenÿeͦn (OrvK. 6) J: ’erős napfény | starkes Sonnenlicht’ | verőfél † A: 1518 werewfel (OklSz. 2. verő a.) J: ’egy terület napsütötte része | von der Sonne beschienener Teil einer Fläche’ – De vö. 1455 Fashalomwerewfele [hn.] ’ua.’ (OklSz. 2. verő a.)II  verődisznó † A: 1524 werew dÿznoth (MNy. 13: 124) J: ’sütni való, fiatal szopós malac | Schlachtschwein’ | verőártány † A: 1561 verö artantis (MNy. 17: 48) J: ’levágásra szánt kandisznó, vágósertés | verschnittener Eber als Schlachtschwein’ | verőmalac × A: 1669 Verő malacz (ApafiUdvt. 1: 114) J: ’sütni való, fiatal szopós malac | Spanferkel zum Braten’ | Ilyenek még: verőmarha ’vágómarha | Rind zum Schlachten’ (1636: OklSz.); verőkos ’levágásra tartott kos | Widder zum Schlachten’ (1789: NSz.)

Összetételi előtag, azonos a verő (→ver) szóval. |  ⌂  Az 1. csoportnál az előtag aktív folyamatos melléknévi igenév, amely arra utal, hogy a nap a felszínre úgy süt, mintha a sugarai azt ütnék. A 2. csoport előtagja passzív folyamatos melléknévi igenév és a levágásra, leütésre szánt haszonállatot jelöli. – Későbbi elvonások a régi összetételből: (N.), (R.) verő ’napfény’  (1772: NySz.), ’déli hegyoldal’  (1904: Nyr. 97: 341).

☞ TESz. verőfény a., verőmalac a.; EWUng.→ ártány, disznó, fél², fény, mál, malac, ver