verszt ∆ A: 1808 Werstnyiről, Werstre (HazKülfTud. 1808. ápr. 13.: 239); 1854 Werst [es. nem m.] (Heckenast: IdSzT.); 1885 verszt (Nyr. 77: 451); 1963 versztányira [sz.] (NSz.) J: ’orosz hosszmérték | Werst’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Werst; ang. verst; fr. verste; or. верста; stb.: ’verszt ‹hosszmérték›’, az oroszban ’sor, egyenes vonalú elrendezés’ is. Az oroszból terjedt el [indoeurópai eredetű; vö. óind vártanam ’forgatás, csavarás’; litv. var͂stas ’ekeforduló’; stb.]. ⇒⌂ A magyarba a németből került, valószínűleg az irodalmi nyelv (verszt), ill. az orosz (verszta) közvetítésével.