vellejt † A: 1506 velleite (WinklK. 92) J: ’〈erőt〉 magába vesz, gyűjt | 〈Kräfte〉 sammeln’
velleget × A: 1779 Velleget (NyF. 50: 34); 1879 levėllėgető [sz.] (Nyr. 8: 93–94); nyj. völlöget (ÚMTsz.) J: ’veszeget, el-el vesz | 〈von etw〉 oft nehmen’
Származékszó egy relatív fiktív tőből. | ⌂ A relatív tő -l gyakorító képzővel keletkezett a ve--ből (amely a →vesz tőváltozata). A szóvég műveltető képző, gyakorító képző; vö. →törlejt, ill. telleget (→tesz) csak a magyar középkor kései kódexirodalmában található meg; a velleget székely nyelvjárási szó.
☞ TESz.; EWUng.→ vesz