varég A: 1138/ Warang [hn.] (MNy. 32: 132); 1138/ Warung [szn.] (MNy. 32: 134); 1888 waráng (NSz.); 1896 varägok, varingok (PallasLex. Normannok a.); 1897 Varégek (PallasLex.) J: ‹fn› 1 1138/ ? ’testőrként szolgáló zsoldos | Söldner als Leibwächter’ (↑); 2 1896 ’〈Kelet-Európában:〉 normann, viking ember | Waräger’ (↑) | ‹mn› 1888 ’a normannokat, vikingeket érintő, rájuk vonatkozó, velük kapcsolatos | die Waräger betreffend’ (↑) – De vö. 1816 Waräger ’〈Kelet-Európában:〉 normann, viking ember | Waräger’ (Hübner: Lex. Oroszok a.); 1816 Väringi ’a normannokat, vikingeket érintő, rájuk vonatkozó, velük kapcsolatos | die Waräger betreffend’ (Hübner: Lex. Oroszok a.)

Vándorszó. |  ≡  Svéd wäring, varäg, varjag; izl. váering; ném. Waräger, (R.) wäringer; or. варяг, (óor.) варягъ; lat. Varini [többes szám], (k.) Varangus, Varingos [többes szám, tárgyeset]; gör.  (biz.) βάραγγoς; arab varank; stb.: ’varég, viking ember’. Vö. még óész. germ. waeringr ’normann ember’, tkp. ’skandináv kereskedő’ [< óész. germ. vár ’hűség; szövetséges’]. Az orosz nyelvi hatás által vált elterjedtté. Az elterjedésében szerepet játszhatott, hogy a középkorban a bizánci császár testőrségében varégok szolgáltak.  ⇒⌂  A magyarba a régi adatok valószínűleg a latinból kerültek; ezek azonban csak a tulajdonnevekben adatoltak, így a főnévi 1. jelentés némileg bizonytalan. Az újabb népnévi adatok főleg a németből származnak.

☞ Györffy: MÁllEr. 88; EWUng.→ óriás