vakar A: 1372 u./ eluakara (JókK. 66) J: 1 1372 u./ ’vminek a felületét kaparja; kaparva tisztogat | kratzen; schaben’ # (↑); 2 1527 ’(meg)dörzsöl, dörgöl | reiben’ (ÉrdyK. 79); 3 1536 ’(össze)gyűjt, gyűjtöget | sammeln’ (Pesti: Fab. 21b); 4 1566 ’kotorászik | kramen’ (NySz.); 5 [el~] 1585 ’eltakarodik, elkotródik | sich aus dem Staub machen’ (MNy. 75: 505) Sz: vakaró 1395 k. vakarou ’vakaró, kaparó kotró szerszám | Striegel, Kratzer’ (BesztSzj. 989.) | vakarcs 1395 k. vakarch ’vakarék, kaparék, lekapart részecske | Schabsel’ (BesztSzj. 1270.); 1770 ’madárfióka; (leg)kisebb gyermek | Nesthäkchen; kleines Kind’ (NSz.) | vakargat 1508 vakargattak (DöbrK. 209) | elvakarodik 1553/ el ... vakarodec ’eltakarodik, elkotródik | sich aus dem Staub machen’ (Tinódi: Cronica C3a) | vakarék 1604 Vakaréc (Szenczi Molnár: Dict.) | vakaródzik 1784 vakaródzni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 69)

Belső keletkezésű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -r gyakorító képző lehet; vö. →kapar, →kavar stb. A 2. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján. A 3., 4. jelentéshez vö. →kapar. Az 5. jelentéshez vö. az elvakarodik  (↑) származékszót; vö. még →kotor.

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 83, 159; EWUng.