vajon A: 1493 k. walẏon (FestK. 401); 1510 vallyon (PéldK. 86); 1544 Vajjon (RMKT. 2: 186); 1855–1860 ván (MNy. 38: 388); 1874 vajon (CzF.); nyj. vajan, vaján (ÚMTsz.); vallan (MTsz.) J: ’-e, akár, hogy | ob, ob ... wohl’ #
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Talán személyragozott ige szófajváltásának eredménye. Feltehetőleg egy felszólító módú, E/3. személyű ’legyen!’ kifejezésből keletkezett, amely a val--ból (a →van¹ tőváltozata) -j felszólító módjellel + -n E/3. személyjellel. Eredetileg megengedő szóként használhatták, amelyből kérdő partikula alakult ki. A magyarázat nehézsége, hogy a fejlődés szótörténetileg nem bizonyítható. ⚠ Finnugor magyarázata nem meggyőző.
☞ MNy. 19: 113, 22: 117; TESz.; Hajdú-Eml. 263; TNyt. 1: 509; EWUng.→ van¹