vajda A: 950 k. βοεβόδου [es. nem m.] (ÓMOlv. 6); 1193 Waioda [szn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1199 voieuoda (HOkm. 5: 4); 1200 voywoda (Smičiklas: CD. 2: 358); 1209 Woyauoda [szn.] (OklSz.); 1214/ Voiouoda [szn.] (VárReg. 304.); 1285/ Woyda [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 154); 1285 k. Waiuuada [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 681); 1302/ Wayda [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 154) J: 1 950 k. ? ’fejedelem, vezér; vmely tartomány legfőbb tisztviselője | Fürst, Heerführer; oberster Beamter einer Provinz’ (), 1193 ’ua.’ (); 2 1494 ’katonai egység vezetője, hadseregparancsnok | Führer einer milit Einheit’ (StSl. 25: 144); 3 1604 ’nagyobb cigánycsoport vezetője, cigányvajda | Zigeunerhauptmann’ (MonÍrók. 32: 32); 4 1811 ’adófizetés alól felmentett paraszt, földműves | von der Steuer freigestellter Bauer’ (MNy. 84: 480); 5 1839 ’munkacsoport vezetője, bandagazda | Vorarbeiter’ (MTsz.) Sz: vajdaság 1435 k. vaÿda ſag (SoprSzj. 82.)

Szláv jövevényszó, esetleg az oroszból. |  ≡  Or.  (R.) воевóдa ’hadvezér’; – óe. szl. vojevoda ’ua.; parancsnok; a tartomány legfelsőbb állami tisztviselője’; szbhv. vojvoda ’fővezér, főparancsnok; fejedelem’; le. wojewoda ’hadvezér; a tartomány legfelsőbb állami tisztviselője’; stb. [< szláv *voje- ’hadsereg’ + *vod- ’vezet, irányít’]. A szlávból: ném. Woiwode ’fejedelem, herceg; a tartomány legfelsőbb állami tisztviselője’; fr. voїvode ’egy tartomány legfelsőbb köztisztviselője; cigányvajda’; stb.  ⌂  Az óoroszból való származtatás mellett szól, hogy az átvétel még a honfoglalás előtt megtörtént. A magyarba az eredetileg négyszótagos változat került, amely a második szótag magánhangzójának kiesésével a vajda alak keletkezéséhez vezetett. A rangjelölés értékének csökkenéséhez vö. →asszony, →hadnagy stb.  ⌂⇒  A magyarból: szlk. vajda ’parancsnok, tiszt; cigányvajda’, (K.) ’főispán’.

Kniezsa: SzlJsz. 545; TESz.; MNy. 84: 480; EWUng. szavat, vezet