vaj² × A: 1372 u./ vaÿha (JókK. 74); 1416 u./² Vach (MünchK. 52vb); 1616 vah (NySz.); 1773 Vallyha (NSz.); 1823/ Vajh (NSz.); 1832 Váj (NSz.) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’ha, hacsak, bárcsak | wenn nur’ (↑); 2 1514 ’vajon, -e, hogy | ob, ob ... wohl’ (LobkK. 5) | ‹isz› 1416 u./² ’〈különféle érzelmek kifejezésére, nyomatékosító funkcióban is〉 | 〈zum Ausdruck versch. Gefühle, auch in verstärkender Funktion〉’ (↑)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. A →vijjog tövével lehet összefüggésben. Hasonló onomatopoetikus szavak: lat. vah; rom. vai; stb.: ’‹indulatszó›’. A szóvégi j ~ h váltakozáshoz vö. →á, →eh. Az indulatszó szófajváltása óhajtó, ill. kérdő mondatokban történt meg. A határozói 2. jelentés a → vajon hatását tükrözi.
☞ MNy. 22: 117; Klemm: TMondt. 19; TESz.; TNyt. 2/1: 821; EWUng.→ vajákol, vajúdik, vijjog, vív