uzsgyi A: 1792 usdé (NSz.); 1794 Usdi (NSz.); 1858 uzsde (NSz.); 1859 usgyi (NSz.); 1872 usgyé (NépkGy. 2: 448); 1897–1901 uzsgyi (MTsz.); nyj. uzsdré (ÚMTsz.); uzsgyë, úzsgyé (MTsz.) J: ’〈indulatszó futásra v. menekülésre való felszólításként〉 | 〈Interj. zum Ausdruck des (jähen Fort)rennens bzw. des Hetzens〉’
Bizonytalan eredetű, esetleg cigány jövevényszó. | ≡ Vö. cig. uštji ’kelj fel!’, a cig. uštjel ’feláll, felkel’ E/2. személyű, felszólító módú alakja [indoeurópai eredetű; vö. óind tiṣṭhati’áll’; óperzsa sbā̆ya ’állít’; stb.]. ⌂ A származtatás nehézsége az a körülmény, hogy a szótörténet alapján a szó belseji d-s változat korábbinak tűnik; ez a hang a másodlagos depalatalizáció eredménye lehet. ⚠ Összetett szóként való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ TESz. uzsgyé a.; MNy. 89: 201; EWUng.→ stand, státus, zászló